Az arcidegbénulás kezelését a betegség diagnosztizálásától számított 2 napon belül el kell kezdeni. A Bell-féle parézist elsősorban prednizonnal vagy más, szájon át adagolható szteroid tartalmú tablettával kezelik, amely az arcideg duzzadását és a feltételezett neuroallergiás folyamatokat hivatott csökkenteni, megszüntetni. Továbbá ezeket a betegeknél hiperbár oxigén terápiát is alkalmaznak, amelynek következtében a belélegzett 100%-os tisztaságú, orvosi oxigén az élettaninál magasabb, 10-szeres, 20-szoros oxigénkoncentráció jön létre a test szöveteiben. Ilyen koncentrációnál némely baktériumok kevésbé képesek osztódni, és az arcideg tünetei enyhülnek, az arcideg duzzanata lecsökken. Ám ennél a terápiánál, ha a beteg előrehaladott állapotban kapja, mindössze javulás érhető el, teljes gyógyulás nem.

A Take Ten újítása szempontjából rendkívül fontos egy másik, gyakori kezelési módszer, a fizioterápia. A Bell-féle paralízis kimutatottan 85%-ban spontán gyógyul, ám visszamarad a csökkent működőképesség, rángatózás, vagyis az arcizmok mozgászavarai. Ám ahhoz, hogy ezek a zavarok minél kisebb mértékben legyenek jelen a beteg későbbi életében, így a fizioterápia segítségével elektromosan ingerlik a bénult arcizmokat annak érdekében, hogy az izmokat megóvják a sorvadástól, ameddig a normális idegvezetés helyre nem áll.