Az arcideg duzzadt állapota és a nem megfelelő vérellátás következményeként az arc egyik fele elsimul és kifejezéstelenné válik. A homlokráncok elsimulnak, a beteg nem tudja lehunyni szemét, amely a szem kiszáradásához, fájdalomhoz és a szem károsodásához, legrosszabb esetben vaksághoz vezethet. Ezt megelőzendően szoktak műkönnyet vagy élettani sóoldatot tartalmazó szemcseppet felírni a betegnek, legalább arra az időszakra, ameddig a paralízis visszaáll. Amennyiben a pislogás teljes mértékben bénult, abban az esetben a megvakulás elkerülésére fedőkötést tesznek a beteg szemére.

További tünet a szájszél mozdulatlansága, illetve, hogy az ellenoldali szájszélhez képest lejjebb áll. A sérült oldalon a hangok kellemetlenül erőssé válhatnak, ez az ún. hiperakúzis, amelyet a dobhártyát megfeszítő izom bénultsága okoz. Az érintett oldalon a nyelv nem érzi az ízeket, továbbá a könny-és nyálképződés csökken, vagy teljesen megszűnik. A legtöbben a betegségük alatt zsibbadónak és elnehezültnek érzi az arcát.